Magyar traktorok                                                       

      A nagy múltú Hofher-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát 1948-ban államosították és 1950-re épült újjá,majd Vörös Csillag Traktorgyár néven indult újra a termelés. A felszabadulás után az újjáépítéshez elsősorban igénytelen, üzembiztos szállítógépekre volt szüksége az országnak a romok eltakarításához, az utak, az épületek helyreállításához. Ezért a mezőgépgyártásáról híres hajdani Hoffherr gyár utódában hamarosan rátaláltak a dömperek készítésére. A külföldi típusokat elsősorban igénytelenségével felülmúló hazai dömperekbe 4 hengeres DT 413-as típusú Csepel motort építettek be. A bolygóműves lehajtás, a független kerékfelfüggesztés korát meghazudtoló, modern megoldás volt. A dömper mérföldkövet jelentett a Dutra történetében, mert nemcsak a kézi erőt szabadította fel az építkezésen, hanem alapjául szolgált a konstrukciós fejlesztésnek. Nem véletlen tehát, hogy a márkanév, a Dutra első szótagját a "dumper-től" kölcsönözte, a második tag a "traktor-tól" származik. A továbbfejlesztéssel a 3,5 köbméteres alaptípust, a lapátolást felváltó önrakó, majd az univerzális dömpervázra épített forgórakodógép változat követte. Az ötven lóerős dömper alapgép típusneve DR 50/D, amelynek továbbfejlesztett, fülkés hét tonnás teherbírású változata is készült. A későbbi külszíni fejtésekre, nagy építkezésekre tervezett típus a G-116 már 6 hengeres Csepel motorral készült, ez a csúcsmodell már 10 tonna teherbírású volt.
       Vegyes mezőgazdasági gépek gyártása helyett csak a Hoffherr izzófejes traktorok gyártása folytatódott az újjá alakult gyárban. A profilkialakítás után a HSCS R-35 traktor továbbfejlesztett változatát, a G-35-ös típus gyártását kezdték meg, amely acél és gumikerekes változatban készült. Néhány év múlva ezen traktor továbbfejlesztett változataként jelent meg a GS-35-ös típus. 1955-56-ban jelent meg újabb változat, a GS-35-L típusú, amelyet kifejezetten nehéz talajművelési munkák elvégzése fejlesztettek ki. Ebben az időszakban a MÁVAG gyártotta még 20-25 LE teljesítményű izzófejes, fél dízel traktorát MÁVAG T 20-25 jelzéssel. A GS-35 traktorcsalád gyártása mellett a fejlesztésre is nagy gondot fordítottak, így született meg a Csepel Autógyár D-413 dízelmotorjával hajtott DR-50 jelű traktor. A kisebb vonóerőigényű munkákhoz készült el az M-18 és M-25 típus. Az 1950-es évek elején kifejlesztett típusok sorozatgyártásra nem kerültek, legfeljebb néhány darab készült el belőlük. Egyes típusok kifejlesztése titok volt, legfeljebb a Gépkísérleti Intézetben próbálgatták őket, ezután a gyár udvarán használták őket, de idővel a legtöbbjük az olvasztóba került. Az 1954-ben újból megkezdett GS-35 traktortípus gyártását 1956-ban újra beszüntették. Az újabb, korszerűbb traktorok gyártása akadályokba ütközött, így a szovjet, csehszlovák és román traktorok importja kezdődött meg. Az Itthoni traktorgyár egy ideig a GS-35 traktorok gyártása mellett több ezer lánctalpas traktort gyártott orosz mintára, - magyar gyártmányú 4 hengeres motorral - DT-413 néven, majd később új lánctalpas típust fejlesztettek ki, és megjelent DL-70 jelzéssel az új, teljesen magyar fejlesztésű lánctalpas traktor.
       Magyarországon 1957-ben következett be fordulat a traktorgyártásban, mivel nagy igény volt a 25 LE teljesítményű dízel traktorok iránt. Így gyors fejlesztési munkával megszületett az U-28 traktorcsalád, amelynek erőforrása Csepel DT-213-as motor volt, sebességváltója 2x3 fokozatú, szorzó rendszerű, mászó sebességfokozattal. Az U-28 traktorcsalád UA, UB, UC, UD jelzésekkel került forgalomba, a motorjuk azonos volt, a típusjelölések a nagyobb hasmagasságra, állítható nyomtávra, , a rugózott mellső hídra, ültetvényművelő megoldásra vonatkoztak. A nagy vonóerejű lánctalpas traktorok a homokos talajokon történt erős kopások miatt sorra kudarcot vallottak. Ezért korszerű, orrnehéz kivitelű, gumikerekes, négykerékmeghajtású traktorcsalád kialakítását kezdték meg, melynek az első tagja, 1958-ban az UE-28 típusjelzést kapta, mint az U-28 traktorcsalád ötödik változata. Ez az összkerékmeghajtású erőgép a Dutra U-28 típuscsalád legnépszerűbb tagja lett. Készítettek Német gyártmányú, Eicher kéthengeres léghűtéses motorral UEL-28 típust is de ez nem került sorozatgyártásra. Rá egy évre a már fentebb említett DL-70 típusú lánctalpas traktor gumikerekes összkerékmeghajtású változatát is elkészítették, mely a D-4K-70 típusjelzést kapta. A sorozatgyártott modell már 1961 évelején D-4K típusjelzéssel jelent meg, amely egy teljesen új, formatervű, vezetőfülkével ellátott, - a D-4K-70-hez képest sokban módosított - típus volt.
       1960-tól kezdődően a Vörös Csillag Traktorgyár 1954-ben létrehozott Kísérleti Műhelyében a fejlesztések hihetetlen tempóban, és hatalmas léptékben folytak, és a prototípusok nagyon hamar sorozatgyártásra kerültek. Elkészítették az akkor már régóta gyártott Dutra dömperek alapjainak felhasználásával az univerzális Dutra-3500(Frak-B1) rakodógépet. Kifejlesztettek egy szőlő és gyümölcsültetvények művelésére szánt UH-40 típusú, összkeréhjatású, hidastraktort, melyből alig félszáz darabos széria született a Csongrád megyei ÁMG telepén. Elkészült néhány darab a 4 hengeres Csepel motorral szerelt UE-40-es traktorból, melyek az UE-28 traktorok teljesítménynövelő fejlesztését szolgálták. Alig jelent meg és kezdődött el a sorozatgyártása a D-4K traktornak, rá két évre 1963-ban már elkészült a hathengeres Csepel motorral szerelt D-4K-B traktor prototípusa, amely külsőre még nagyon hasonlított elődjére. Viszont már az egy évvel későbbi nullszériában gyártott változata, új formaterv eredménye volt. 1965-től teljesen felváltotta a korábbi típust, és már csak ezt gyártották sorozatban. A gyár mérnökei 1966-ban az összkerékmeghajtású traktorcsaládot az 55-60 Lóerős kategóriában, az UE-40-es kísérleti traktorokkal folytatott vizsgálatok eredményeként, egy új taggal bővítették. A Dutra-4400/ UE-50 típust 4 hengeres Csepel diesel motor hajtotta és teljesen új szögletes motorháztetővel, szerelték. A vezetőfülkéje a D-4K traktorokról jól ismert fülke volt, amelyet időközben az UE-28 típus is megkapott. Ez az új négykerékmeghajtású traktor kifejezetten a magyar igények kielégítésére készült, csak nagyon kis darabszámban került exportra.
1968 újabb jelentős évszám a Gyár életében. Elkészültek, és bemutatásra kerültek újabb, eddig féltve őrzött fejlesztések, mint például a Dutra-Steyr 110 Magyar-Osztrák együttműködésben készült traktor, amelyet Steyr gyártmányú, hathengeres, motor hajtott. A traktor alapvetően a D-4K-B típus egyik fejlesztett változata volt, többtárcsás TLT kapcsolóval, és Steyr-Bosch fejlesztésű hidraulika rendszerrel szerelve. Közben történtek az alap D-4K-B traktoron is változtatások új hárompont függesztésű vonókeret, módosított első híd, új műszerfal, TLT hajtás, többféle motorváltozat (Perkins, Leyland-Pezetel). Jelentős újdonság volt még hogy megjelentek a D-4K-B traktorok hátsókerékhajtású változatai Dutra-4652 és 4654 típusjelzéssel. Ezen traktorok első hídja a már jól ismert és fentebb már említett Dutra DR-50/D dömperekből származott. Sajnos sorozatgyártásuk nem indult meg. Ugyanebben az évben az UE-28 típus is új motorháztetőt kapott. 1969-ben megkezdődött egy nagyobb (Dutra-6500/HORAK) önjáró csuklós kormányzású homlokrakodó fejlesztése. Megjelentek az UE-28 traktorok növelt motorteljesítményű változatai a Dutra-4000/4010 és 4020 típusok.
       1970-től aztán felsőbb politikai, pártállami intézkedések nyomán a leépülés időszaka jött el a Vörös Csillag Traktorgyárra. A központilag alacsonyan tartott eladási árú UE-28/Dutra-4000 sorozatú traktorok veszteséges előállítása megszűnt, rá egy évre hasonló okok miatt, a Dutra-4400/UE-50 traktor gyártását is leállították. Lényegében 1972-től csak a D-4K-B traktorok változatai, az alaptípus Dutra D-4K-B, a Dutra-Steyr 110, ill. az ugyanebben az évben kialakított D-4K-B/Dutra-1000 traktor és a Dutra rakodógépek maradtak gyártásban. Bár a Gyár megjelent még új fejlesztésekkel, - további tagokkal bővítve az Dutra-1000-es szériát, - megalkotta Dutra-1100 és Dutra-1300 traktorokat melyek a 70-es évek hazai traktorgyártásának legmodernebb fejlesztései közzé tartoztak. Sorozatgyártásuk a magas előállítási költségek miatt nem indult meg. 1973-ban megszületett a döntés, hogy a teljesen állami tulajdonú vállalatot 1973-tól a Rába Magyar Vagon és Gépgyárhoz Csatolják, és a gyártásban maradt Dutra traktor típusok előállítását 1975 nyarán befejezik.
       Azt, hogy a Dutra traktorok korszerű konstrukciójú gépek voltak a maguk korában, ma már senki nem vitatja. Mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy gyártásuk leállítása és a Gyár megszűntetése egész más, felsőbb politikai, hatalmi érdekek és csoportosulások döntése volt. A Vörös Csillag Traktorgyár fennállásának 1948-tól 1975-ig tartó időszakát DUTRA korszak néven őrzi meg a mezőgép ipartörténelem.

       A Rába cégbejegyzés szerinti nevén a Magyar Vagon és Gépgyár nevet viselte, amely először a vasúti járműgyártásban majd teherautók, kamionok, futóművek illetve diesel motorok gyártásában szerzett világhírnevet és elismerést. A járműgyártás és mezőgépgyártás házasságát évtizedek óta több vezető világcégnél meglehetett figyelni. A két fajta tevékenység együttes folytatásának nálunk is vannak hagyományai. A Magyar Vagon és Gépgyár Hanomag W. D német licenc vásárlással 1914-ben valósította meg a K-1 és K-11 típusú motoros ekék gyártását.. A gépgyár 40 lóerős Rába motorekéje 10 óra alatt 7-8,5 katasztrális holdat tudott fölszántani. Már az első világháború előtt keresettek voltak a német gyártók által kifejlesztett motorekék. Ezek a merev tengelyű, a munkagéppel összeépített erőgépek könnyebbek, mozgékonyabbak és olcsóbbak voltak (beszerzési ár, fenntartási költség vonatkozásában) az egyéb szántógéprendszereknél. A kis fogyasztású motorekék a háború idején különösen fontosakká váltak. A Rába kistraktor kéthengeres, négyütemű benzin vagy petróleum üzemű motorral készült. A Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. 1930-ban jelentkezett a Rába kistraktorral. Az új konstrukció hiánypótló volt a hazai piacon, a kisebb mezőgazdasági üzemek erőgépellátását szolgálta, és a Rába-15 nevet viselte A győri kistraktor 15 lóerős benzin vagy petróleum üzemű motorjával, 900 kg-os önsúlyával és kedvező árával- amely a 20-24 lóerős traktorokénak a felét tette ki - versenyképes termék volt. Elterjedését egyrészt a világgazdasági válság következtében összeomló piac, másrészt a gép szolgáltatásainak szűkössége (előremenetben csak egy sebességgel rendelkezett, vontatásra nem volt alkalmas) akadályozta meg. Mindössze 45 darab készült belőlük. Az 1924-ben megszületett Rába Mindenes kistraktor gyártását és értékesítését csak az 1930-as években tudták megkezdeni. A Rába, a kistraktorok hiányosságain okulva, erősebb és nagyobb tudású benzinmotoros erőgépet szerkesztett. A 20-25 lóerős Rába Mindenes traktor már négyfokozatú sebességváltóval rendelkezett. Gumikerekei és megnövelt sebessége révén alkalmas volt vontatásra is. Győr ennek ellenére sem nem vált a traktorgyártás fellegvárává, hiszen 1944-ig csak mintegy 250 traktort készítettek. A második világháborút követően a gyár államosítása után a járműgyártás fellendítése került újra a középpontba és a mezőgazdasági erőgépek gyártását teljesen abbahagyták. Időközben a Magyar mezőgazdaság jelentős fejlődésen ment keresztül. Kialakult a nagyüzemi gazdálkodás, megalakultak a Termelő Szövetkezetek és az Állami Gazdaságok, illetve a több gazdaságot átfogó termelési rendszerek, amelyek munkája nyomán elismerésre méltóan növekedtek a termelési hozamok.
       A mezőgazdaságban végbement szervezeti változások a termelési eredmények, azok stabilizálásának és továbbfejlesztésének igénye újfajta, hazánkban eddig nem látott mezőgazdasági termelő eszközök használatát és gyártását követelte meg. A kialakult helyzetben a mezőgazdasági termelési rendszerek és az állami irányítás kérésére (utasítására) a Rába 1974. év végén újra mezőgazdasági erőgépek gyártását kezdte meg az amerikai Steiger Cougar II traktor kooperációs gyártásával, A Rába-Steiger 245 traktor szériagyártása még a központi gyárban indult, de a sorozatgyártást a nemzetközi hírű Vörös Csillag (korábban HSCS) Traktorgyár kispesti gyárában folytatták 1975. közepétől. A Rába-Steiger a nagyüzemi talajművelés meghatározó jellegű erőgépe lett. Forgalmazása és használata szükségszerűen erősítette a Rába és a mezőgazdasági szervezetek, a termelési rendszerek és az Agrotröszt üzleti műszaki kapcsolatát. 1976. év végén megjelent a Rába-180-as univerzális, korszerű négykerékmeghajtású, univerzális többcélú eszközhordozó erőgép. A kispesti gyár 1977. augusztustól állt át az Rába-Steiger gyártásáról az új Rába-180-asok előállítására és közel másfél év alatt, összesen 605 darabos szériát készítettek belőle. A 180-as típus megépítésével közel egy időben elkészítették a Rába-500 traktor prototípusát, melyet 1977 tavaszán mutattak be először. Dupla, egyenként 245 lőerős motorral készült, így a közel 17 tonnás gép 490 lőerős volt.
       1978-ban a Rába MVG.–hez csatolták üzemegységeivel együtt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat ahol IH licenc alapján gyártottak, - a nagy teljesítményű erőgépekhez megfelelő munkaszélességű - munkagépeket. 1979-ben bemutatkozott a Rába-Steiger új 250 és 360 lóerős változata, sőt a Rába-S. 250 nagysorozatú gyártását elkezdték a kispesti üzemben, de rákövetkező évben egy tucatot a 360-asból is készítettek az IKR Bábolna rendelésére. 1982 júliusában, a kispesti üzemből a traktorgyártás Győrbe, a központi gyárba költözött. A győri gyár a 80-as években kb. 100-200 darab Rába-Steiger erőgépet gyártott évente, amelyek döntő többsége itthon állt munkába. 1984 év elején az új Rába D11 TL motor kipróbálásra került a Rába-Steiger erőgépeken is. A három új prototípus motorral szerelt traktor a Rába-Steiger 280, jelzést kapta és rajtuk került bevezetésre szériában az új traktor futómű is. Ekkortól kezdődött el a Rába-15 kistraktor gyártása is, amelyből több ezer darab készült, és rendkívül népszerű lett hazánkban. Az 1985-ös OMÉK-on bemutatkozott a fentebb említett Rába D11 TL típusú új motorral szerelt, teljesen új konstrukciójú korszerű nagytraktor, a Rába-300 erőgép. A hazai formatervező által megálmodott külsővel rendelkező traktorból, a bemutatkozás évében három prototípus készült, majd 1987 elején egy 12 darabból álló kis sorozatot is készített a gyár. 1990 év végén a gyár átmenetileg befejezte a Rába Steiger traktorok gyártását, és más import traktor forgalmazásában látta a jövőt. Szűk három év szünet után 1993-ban újra beindították a Rába-250 traktor gyártását 3 db traktor elkészítésével, 1996-ban már 30 korszerű Rába D10TLL motorral szerelt 250-es készült. 1997-ben 35, 1998-ban 20, 1999-ben pedig 5 darab erőgépet gyártottak, igaz ekkorra már egy 320 lóerős típussal is kiegészült a választék. Az utolsó erőgépek 2002-ben hagyták el a gyárat.